1. lépés: Megállás

A megújulás nem egy döntéssel kezdődik – hanem azzal, hogy meg mersz állni.

Mielőtt bármit megváltoztatnál az életeden, a megjelenéseden, a szokásaidon vagy a gondolkodásodon, van egy lépés, amit a legtöbben kihagynak: a megállást.

Pedig megújulni nem lehet rohanásból.

Nem lehet fáradt lendületből, megszokásból, „majd valahogy lesz” állapotból.

Az új év sokaknál úgy indul, hogy gyorsan csinálni akarnak valamit:

új célok, új tervek, új módszerek, új eszközök.

De ha nem állsz meg előtte egy pillanatra, akkor ugyanaz az ember próbál majd mást csinálni — és ez ritkán hoz valódi változást.

A megállás nem tétlenség.

A megállás átmeneti tér.

Olyan, mint amikor a fazekat még nem teszed fel a tűzre.

Előbb megnézed, mi van benne.

Mi az, ami még jó.

Mi az, ami már nem szolgál.

És mi az, amihez most egyáltalán nincs kedved vagy erőd.

Ez a megállás sokszor kényelmetlen.

Mert ilyenkor nincs mentség, nincs kifogás, nincs „majd később”.

Csak te vagy, és az a kérdés:

hol tartok most valójában?

Nem ott, ahol szeretnék.

Nem ott, ahol kellene.

Hanem ott, ahol most vagyok — testben, lélekben, megjelenésben, energiában.

Ezért a megújulás első napja nem a változtatásról szól.

Hanem a megállásról.

A megfigyelésről.

Az őszinte ránézésről.

Mert amíg nem látod tisztán a kiindulópontot, addig a cél is homályos marad.

 Ha téged is foglalkoztat a megújulás:

ma ne csinálj semmit másképp.

Csak válaszolj magadnak erre a kérdésre:

 Hol tartok most – őszintén?

Mert a megújulás belül indul – és kívül válik láthatóvá.