Nem elavultál. Csak egy új nyelv vár rád.
- Emese Backai
- jan. 6.
- 3 perc olvasás
És ha itt vagy, már el is kezdted tanulni.
Nem azért, mert már mindent értesz.
Hanem azért, mert rákattintottál. Megálltál. Olvasol.
És ez a legelső, legfontosabb mozdulat: kapcsolatba léptél.
Nem veled van baj. Egyszerűen nem tanították.
Amit nem tanítottak meg, azt nem szégyellni kell — hanem megtanulni.
Van egy érzés, amit sokan csendben hordunk
40 felett sokszor nem is tudjuk pontosan megfogalmazni, mi a baj.
Csak ennyit mondunk:
„fárasztó lett minden”
„nincs kedvem már ehhez”
„nem nekem való ez az egész”
Pedig nem erről van szó.
Arról van szó, hogy a világ nyelve megváltozott — és ezt senki nem magyarázta el nekünk emberi hangon.
Amikor a nyelv megváltozik, nem te romlasz el
Képzeld el, hogy bemész egy helyre, ahol minden felirat ismeretlen betűkkel van kiírva.
A buszmenetrend. A pénztár.A gombok a falon. A tájékoztató táblák.
És közben sietni kellene. Dönteni kellene. „Tudni kellene”.
Mit érzel?
Nem azt, hogy buta vagy. Hanem azt, hogy idegen terepen vagy.
Pont ez történik velünk sokszor most.
A hétköznapok tele lettek “új működéssel”
A mai hétköznapokban sokszor nem emlék kell, hanem új működés:
jelszó, felhasználónév, kódok
linkek, belépések, frissítések
„küldd át”, „töltsd le”, „jelentkezz be”
online ügyintézés, online tanulás, online fizetés
És mindennek az érzete: „ha elrontom, baj lesz.”
Innen már csak egy lépés a szégyen:
„velem van a baj”.
Pedig nem veled van baj.
A tested is kiírja, ha idegen terepen vagy
Nem csak az elméd érzi. A tested is üzen:
feszültebb váll
szorító gyomor
kapkodó légzés
„nincs kedvem semmihez” fáradtság
Sokszor ez nem lustaság.
Nem is butaság.
Csak annyi: idegen terepen vagy.
Nem elavultál. Csak új nyelv kell.És amit nem tanítottak meg, az tanulható.
Nem kell hozzá „fiatalnak lenni”. Nem kell hozzá „született tehetség”.
Csak egy belső hang kell, aki nem szégyenít, hanem vezet.
Én ezt hívom nálad úgy: Karmester / Felsőbb Kapitány.
Nem a pánik vezényel. Nem a szégyen. Hanem az a részed, aki azt mondja:
„Jó. Akkor lépésről lépésre.
A régi tapasztalat érték — csak már nem elég mindenre
A mi generációnk még úgy tanulta: ha valamit akarsz, odamész.
Szembe beszélsz. Megfogod. Megnézed. Megkérdezed.
Ha gond van, van egy ember, akire ránézel, és érzed, hogy bízhatsz-e benne.
Ez a ritmus érték.
És aki ezt elveszíti, az nem csak kényelmetlenül érzi magát — hanem kicsit kirekesztettnek is. Mert közben a világ más ritmusra állt át: gyorsra, digitálisra, visszanézhetetlenre, sokszor személytelenre.
Olyan, mintha a régi térképpel próbálnál eligazodni egy új városban.
Nem csoda, ha elfáradsz.
A legfájóbb: amikor megszakad a generációk nyelve
Van, hogy azt érzed: mintha nem tudnánk már ugyanazon a nyelven beszélni.
Te mondanád a tapasztalatot. Ő meg csak néz, és nem érti, miért mondod.
Ő mondaná az újat. Te meg csak nézel, és nem érted, miért ilyen fontos.
Nem rosszindulat. Nem szeretetlenség.
Nyelvi különbség.
És ha nyelvi különbség, akkor van benne remény:
tanulható.
A megújulás 3. dimenziója: újrakapcsolódás a világhoz
A Megújulás nálam nem csak belül és kívül történik.
Belül rendet teszünk: gondolatokban, érzésekben, önbizalomban.
Kívül jelet adunk: rendezett megjelenést, tartást, hiteles külsőt.
És van egy harmadik: kifelé kapcsolódunk a világhoz, úgy, hogy ne veszítsük el magunkat benne.
(Ha sminkért jöttél: igen, itt is jó helyen vagy. A külső nálam sokszor nem „dísz”, hanem sminkhatás: jel, hogy belül már újra tartod magad.)
Mert hiába vagy rendben belül. Hiába vagy rendezett kívül.
Ha közben nem találod a helyed a változó környezetben, a megújulás nem tud stabil maradni.
Ezért született meg ez a sorozat.
Nem azért, hogy rád bizonyítsam: „lemaradtál”. Hanem azért, hogy visszaadjam azt az érzést:
képes vagyok rá.
Nem kell állandó fényt követelned — elég, ha megtanulsz lámpát gyújtani
A mai világ sokszor olyan, mintha állandó fényt és ingert követelne. Mintha nem lenne megállás.
De nekünk nem az a dolgunk, hogy utolérjük az egész világot.
A mi dolgunk az, hogy megtaláljuk azt a pár kapcsolót, amit ha megnyomsz, újra áramlik benned az élet.
Az online — bármennyire furcsán hangzik — ebben lehet megkönnyebbülés:
mert nem rohanás, hanem otthoni gyakorlás.
Ott dől el minden, ahol élsz: otthon.
A saját tempódban. Visszanézhetően. Ismételhetően. És igen: lépésről lépésre.
Egy kicsi lépés ma (nem több)
Ma nem kell „megtanulnod az internetet”.
Csak ennyit kérek:
Írd le egy mondatban: mi az az online helyzet, amitől a legjobban tartasz.
Nem szépen. Nem okosan. Csak őszintén.
a jelszó?
a belépés?
hogy elrontasz valamit?
hogy átvernek?
hogy „bénának” néznek?
Írd le.
Mert amit megnevezel, az már nem uralkodik rajtad ugyanúgy.
Záró akkord – kérdés
Mitől tartasz most a legjobban a „világ új nyelvében”?
Ha szeretnéd, a következő írásban innen indulunk tovább —nem technikával, hanem megkönnyebbüléssel.
→ Következő rész: „Nem veled van baj. Egyszerűen nem tanították.”
Hozzászólások